Az egyik legizgalmasabb munkáim közé tartozik, amikor valaki már egy kész borítóval érkezik – csak épp nem elégedett vele. Egy bűnügyi regény írója keresett meg minket nemrég azzal, hogy az eredeti borító „tulajdonképpen jó lenne”, de mégsem működik igazán.

Megnéztük. A kompozíció, az elgondolás hasonlított arra, amit végül közösen megalkottunk – de stock fotókból állt, és valahogy hiányzott belőle a lélek. Nem volt karaktere. És ez bizony elég ahhoz, hogy egy potenciális olvasó továbblapozzon.

Ezért döntöttünk úgy, hogy nulláról újrarajzoljuk, és színeiben, stílusában is újragondoljuk. A végeredmény egy sokkal markánsabb, egyedibb borító lett – a megrendelő eredeti elképzeléseit követve, az ő instrukciói alapján újrarajzolva és újraszínezve. Mi csak ott korrigáltunk, ahol szakmailag indokolt volt – de a koncepció teljes mértékben az író vízióját tükrözi. És ez így van jól. Az ügyfél reakciója pedig: „Na, most ez már tényleg az én könyvem.”

Mi tesz egy borítót emlékezetessé?

A könyvborító nem dísz. Az a funkciója, hogy meséljen. Feszültséget keltsen. Érzelmet váltson ki. Legyen egy pillanat, amit az olvasó nem tud elfelejteni – még mielőtt egyetlen szót is elolvasna a könyvből.

1. Színek – nem csak hangulat, hanem döntésbefolyásoló eszköz

A színvilág az első, ami észrevehető. Egy borítónak már ebből az első vizuális impulzusból tudnia kell, hogy thriller, mese vagy romantikus történet van mögötte.

A bűnügyi regénynél sötétebb tónusokkal dolgoztunk – fekete, szürke, piros akcentus –, hogy már messziről érzékelhető legyen a feszültség és a rejtély. A rubin vöröse nem csak a címhez kötődött, de vizuálisan is egy fókuszpont lett, ami vezette a szemet.

2. Tipográfia – a cím „hangja”

Egy jól megválasztott betűtípus nem egyszerűen szép – hanem karakteres. Van tartása. A regényhez választott serif típusú cím klasszikus, ugyanakkor súlyos. A „RUBY” szó kiemelése vörös színnel nemcsak vizuális játék, hanem kontextusteremtő gesztus is – egyetlen szóban történet.

3. Kompozíció – vizuális dinamika és hierarchia

Egy borítón nincsenek véletlenül elhelyezett elemek. Mindent céllal teszünk oda, ahol van. Ebben az esetben a szereplő karakter balra néz, az égő autó elöl helyezkedik el, a toronyházzal a háttérben, aminek tetején a rubin feszül. Minden elem a szem vezetését szolgálja – és közben feszültséget is teremt.

Egyedi = értékes

Az egyediség nem öncél. Azért fontos, mert az olvasó érezni akarja, hogy ez a történet nem sablonos. Hogy nem egy tucatkönyv. Amikor egy borító tényleg illeszkedik a tartalomhoz, akkor nemcsak elad, hanem meghatároz. Stílust, világot, első benyomást.

És ezt nem lehet stock fotókkal pótolni.

A borító is mesél

Sokan úgy gondolják, hogy a borító egy technikai szükségszerűség. De számomra minden új tervezés olyan, mint amikor egy történet először levegőt vesz.
Ha az olvasó akkor is kíváncsi lesz a könyvre, amikor még egy sort sem olvasott el – akkor ott valami jól sikerült.

Ha te is úgy érzed, hogy a könyved megérdemli a figyelmet már az első pillantásra, ne hagyd a borító sikerét a véletlenre.
Dolgozzunk együtt azon, hogy a te történeted is olyan vizuális világot kapjon, ami megszólít, megragad és emlékezetessé tesz.
Kérj ajánlatot most, és kezdjünk el gondolkodni a borítón – együtt.